Mostmár kissé elegemvan abból, hogy egyedül vagyok

Mostanában nem írtam, csak olvastam. Viszont most megnéztem a statisztikámat, és a keresőkifejezésekben, az "arab pincér", és a "hocskin kór" mellett szerepelt egy olyan, hogy "egyedül vagyok unatkozom". Ez elszomorított. Vajon ki írta be? Mennyire szar…

Na. Már megint szembejött a tökély. Nem merek leírni róla semmit, csak hogy... á, inkább nem. Félek, hogy megtalálja. De olyan cuki. Tényleg. Nagyon full extrás. Kivéve hogy 15 évvel idősebb nálam. Ilyen még sosem volt. És nem hittem volna, hogy valaha lesz. De ennek is megvannak…

Az utóbbi napokban egyre erősebben tör rám a magány, és ezzel párhuzamosan a párkeresési ösztöneim túlműködnek. Na nem fizikailag. 

Hogy lehet eljutni a "nekem tök jó egyedül, élvezem a szabadságot"-ból oda, hogy "Valaki legyen már mert falnak megyek!"? Ráadásul cirka 4-5 hónap alatt? Más is ezt csinálja?Ráadásul minél inkább erősödik ez az érzés, annál többet esek pofára. Többnyire…

A belga csokinál csak a nyáron felszedett belga srác édesebb. Néhány napot együtt töltöttünk, teljesen spontánul, szórakozóhelyen megismerkedve. Szóva rém cuki volt. Értelmes, helyes, aranyos, művelt, építész. És gyönyörű, tényleg az.Aztán hazautazott. "See you…

Egyéként statisztikailag marhára kicsi a valószínűsége, hogy pont olyan olvas aki ismer. Aztán mégis. Szóval kicsit nehezebb így írni, hogy tudom, hogy a betűkhöz ő arcot is társít.Másrész viszont muszák leírnom azt, hogy mostanában elégge szenvedek ezen az egyedülléten.…

Na, találkoztunk mr. Tökéletes, de mégse-vel. Megbeszéltük, hogy mindketten azt akarjuk csak mondani, hogy veszett fejsze nyele. Bejelentette, hogy nem is volt oda annyira értem, mint amennyire nekem úgy tűnt (hát persze, nyilván nem),  meg hogy tulajdonképpen csak annyitól félt,…

Hát igen. Furcsák az emberek. Tudom, írtam már erről. Asszem ezt nevezik pofára esésnek. "Majd elmegyünk ide meg oda, elmegyünk futni a margitszigetre, meg az állatkertbe, jaj de jó lesz! Megnézzük az arckiállítást! Hurrá! (Ja, hogy nem tudlak megdugni...? Őőő... <balra…

Tibor szerint a jó szerető éjszaka kettőkor pizzává válik. Nos, van még két órája, hogy előkerüljön egy jó szerető. Majd ezt követően tovább fél órával rendelkezik, hogy  megtanuljon pizzává változni.

Ha valakinek van egy kedves, jóképű ismerőse aki harminc alatt van, és megfelel az oldalt leírtaknak (legalább 80%-ban), akkor legyen szíves felvenni a kapcsolatot a blog írójával, felebaráti szeretetből, és ha nem akarja, hogy nagyon rövid időn belül megőrüljek.

Hogy kirúgjuk egymást. Vagyishogy megbeszéljük, hogy game over. Ő is tudja, meg én is. Legalábbis én biztos vagyok benne, hogy semmit sem akarok tőle. Eleget próálkoztam, szerintem biztos, hogy ő is tudja, érzi, hogy erről ennyit. Persze ezt meg KELL beszélni, kommunikálni kell.De ha…

... életét kezdem élni. Azt hiszem most vagyok a kapuban. Nem akarok küszködő lenni. A másik fele meg majd. Izé.

Sajnálattal értesítjük mindazokat, akik szerették, és számítottak rá, hogyA tegnapi este folyamán rövid szenvedés után elhalálozott a remény.Végső búcsúztatása folyamatos, de legkésőbb jövőhét közepéig tart.Szívünkben örökké élsz!.oOo.  Magyarul: tegnap…

Na... na... nagy a csend. Ti is ezt gondoljátok, mi? Nem írok napok óta.Pedig hát állítólag beállított a képbe mr. perfekt.Mentségem van. Én írtam már akkor is, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!De basszus, nagyrészt mégis igaz. Kisseb (számomra amúgy fontos) részeltektől…

Alig néhány nappal azután, hogy az az idióta rámijesztett, és hogy a norvégről kiderült, éjszakánként valaki más miatt morzsol el egy-egy könnyet párnája magányában, belépett az életembe egy olyan férfi, hogy. Az a fajta, akit az ember kitalál magának, minden tulajdonságával…

Jelentem ambivalens érzéseim vannak. Elegem van azokból a külföldi fiúkból akik elvileg még jók is lehetnének, de lelépnek. Vagy én lépek le. El akarok menni külföldre dolgozni, minél messzebbre. Mondjuk ötezer kilóméteren túl legyen a dolog. Lehet, hogy februárban még sikerül…

Ja még annyit, a keresőszavak közt találtam a statisztikában, hogyaszonya:"segg+pattanás" Kedves Pattanásosseggű! Nem tudom, hogy miért az én oldalamra küldött a goggle, de elmondhatom neked, hogyha nem tangát hordasz, akkor valszeg elmúlnak, ugyanis ezeket a…

Úgy zajlik az élet ha szép, mi? Vagyis izé. Fordítva. Ferdítve.Ma ismét együtt voltunk azon a helyen, ahova járni szoktunk és ott volt a norvég is. (Ja, a tegnapi találkozónk igen jól sikerült. A ma ezzel szemben már furcsa volt, mert):Olyan szomorú volt egész este. Nem járunk,…

Na tessék. A sors egyik kezével elvesz, a másikkal ad. Kaptam egy sms-t. Először fel sem fogtam. Aztán egy pillanatra megijedtem, hátha mégsem az írta, akire gondolok. De igen! Itt van az országban, és este hatra átjön. A norvég.

Tegnap borzasztóan horrorisztikus éjszakám volt. Én hülye. Az ember utólag mindig átkozza magát olyan dolgok miatt, amelyeket azelőtt úgyse tudhatott.Szóval nem sokon múlt, hogy nem vertek/erőszakoltak/öltek meg. Egészen pontosan nem tudhatom, de azokban a percekben biztos voltam…

Ma este elindultam egy esti órára, a suliba. Gondoltam előtte nézek cipőt magamnak. Néztem cipőt. De a suliba nem érkeztem meg. Ma kétszer indultam el itthonról, mindkét alkalommal visszafordultam. Igaz, hogy most, este azért sétáltam két órát, hogy legalább fizikailag ki legyek…

... még annyit, hogy nagy vigyorral a képemen lengettem pár napja a norvégnak webkamerán keresztül, hogy itthagyta a csíkos zokniját. Mire ő sztoikus mosollyal közölte, hogy ez nem az övé.Vigyor megfagy, kép kimerevít.

FRancba. Unatkozom. Nem vagyok álmos, későn keltem. Tegnap meg legalább egy órán keresztül fetrengtem az ágyban, mire rájöttem hogy azért nem tudok elaludni, mert az ágy rosszul van kinyitva, és kissé lejt oldalra. Tudjátok milyen szar az?Vajon hányan jöttek már rá hogy akár…

Jelentem megvan a zokni gazdája. Zongorista barátunké, aki legalább 2 hónapja, hogy utoljára itt aludt. Két hónapja. Ezek szerint ennyir nem nézek be a lepedő alá? Hát ez nagyon furcsa. Egyébként neki is. Most éppen valahol milánóban van hol van próbajátékon. Szerinte tök jól…

Na találkoztam a fotóssal. Gondoltam 3 héttel a szakítás után azért csak lenyugodott már valamennyire. Hát nem. Első kérdés: "és akkor én tényleg nem kellek neked, cicamica...?"Hülye.