Hát igen. Furcsák az emberek. Tudom, írtam már erről. Asszem ezt nevezik pofára esésnek. "Majd elmegyünk ide meg oda, elmegyünk futni a margitszigetre, meg az állatkertbe, jaj de jó lesz! Megnézzük az arckiállítást! Hurrá! (Ja, hogy nem tudlak megdugni...? Őőő... <balra el>)
Szóval furcsa ez, na, mindenkinek irogat, közösségi életet él, és úgy lépett le az országból, hogy két hét alatt meg se keresett, kapcsolata se lépett velem. Még csak el se búcsúzott.
Az emberek jönnek-mennek körülöttem... felkapom a fejemet, ahogy hozzám szólnak, azt hiszem, őszinték, azt hiszem, tudják mit beszélnek. Aztán kiderül, hogy nemhogy nem gondolják komolyan... de még csak azt se lehet mondani, hogy tisztességesek. Hogy megbízhatóak. Egyszerűen csak szar alakok.
A mai nap kulcsszava: gyávaság.
