Jelentem megvan a zokni gazdája. Zongorista barátunké, aki legalább 2 hónapja, hogy utoljára itt aludt. Két hónapja. Ezek szerint ennyir nem nézek be a lepedő alá? Hát ez nagyon furcsa. Egyébként neki is. Most éppen valahol milánóban van hol van próbajátékon. Szerinte tök jól sikerült.
Van egy kollégám, egy fiatal srác. Szegényke.
Na nem azért, mert a kollégám, hanem mert állandóan rákattan mindenkire. Ez egy ilyen tipikus duci, jókedélyű srác. Mondjuk kicsit furcsa, hogy hatalmasakat röhög a saját viccein. Szinte már fülsértően hangos. És - önhibáján kívül - kissé tolakodó. Egy napja dolgoztunk együtt, mikor már ölelgetni akart. Tényleg sajnálom szegényt, mert láthatóan szeretethiánya van, csakhát erre nem megoldás, ha hagyom magam ölelgetni, főként úgy, hogy én a fenébe se kívánom.
Meg is mondtam neki hogy csak puszival búcsúzzon el, és hadd ne kelljen már két nap után mentegetőznöm, hogy miért nem akarok vele járni. Mert ő mindenkire rákattan, ahogy mondtam.
