Nincs semmi, aki azért jött, hogy csámcsogjon a részleteken, menjen a fenébe innen.

Történetesen ma el kellett (volna) mennem előadást tartani, aztán kiderült, hogy tök máshova mentem, mert a hülye rektor elfelejtette mondani, hogy az óra nem abban az épületben vagy, hanem abban. Mondtam hogy köszi, én másfél órára vagyok onnan, ez az óra meg fél óra múlva kezdődik. Aszongya erre, hogy akkor majd máskor, de természetesen kifizetik. Aztán visszahívott, hogy hát az épületben tűzvédelmi gyakorlat (!) van, tehát az órát amúgy se lehetett volna megtartani, ergó mégse fizetnek ki.

Hazafelé, elég paprikás hangulatban, az építkezésen, ami pont mellettünk van, beszóltak, füttyögtek, ciccegtek megint a munkások. Most lett elég belőle. Elegem van az ilyen bunkókból.

Sarkon fordultam, rájuk néztem. Provokatív tekintetek továbbra is.
Ismerjük egymást?!? - kiáltom oda nekik harciasan
Na erre már lejjebb konyult nekik a bátorságuk.
Nem...! - kiáltották vissza kórusban.
Akkor meg mi a faszt akartok??? - kiáltottam oda újra, még harciasabban
Na ezt már nem tudta befogadni a csekély kis értelmük.
... elnézést...! - vetették oda kelletlenül, majd visszatértek a munkájukhoz.

Én még pár másodpercig álltak az úttesten, ahonnan kiabáltam velük, aztán rámdudált egy taxi, ami nem tudott elhaladni miattam.