Ma volt egy újabb köröm egy dokinál, aki szerint pusztán azért produkálok hülye tüneteket, mert stressz alatt vagyok, és ilyenkor az ember gyakran támasztja alá a saját nyűgét egy kis hipochondriával. Mondtam neki, hogy ebben reménykedtem, aztán mélyen a szemembe nézett, és közölte, hogy nem vagyok rákos, és nem vagyok hocskin kóros sem.

Igen, azt hiszem rájöttem, miért nem járok én orvoshoz: mert ezzel egyenesen arányosan emelkedne a hipochandriám. Amíg nem járok, nem érzem betegnek magamat.

Na de mindegy is. Nem erről akarok írni, hanem arról, amit ennek a blog olvasóinak szeretnék üzenni. Az egyik kedvem kommentelő kicsit hamarabb lőtt, mint kérdezett, ezért most lefektetem azokat az axiomatikus elveket, amelyek alapján ez a blog - és én magam is - működünk.

Tehát: a megcsalásról: Most már annyi kört futottam ezzel kapcsolatban, hogy nagyon unom. Aki nem tudja megérteni, hogy a világ nem fekete és fehér, az ne olvasson, ne kommenteljen, mert a továbbiakban minden fikázó kommntet figyelmeztetés és reagálás nélkül törlök.

Hogy a megcsalás szemét dolog? Hát én inkább úgy mondanám, hogy a másik átbaszása szemét dolog. Ez tény. De én nem csalok meg senkit. Hogy velem megcsalnak valakit, az más kérdés.
Azt hiszem nem az én dolgom bűnhödni valaki más őszintétlen, görcsös, elbaszott kapcsolatáért. Az ő dolguk, ha elrontották, és mint ahogy már korábban is írtam, én nem az elrontás oka vagyok, hanem a következménye. Hadd ne éljek már emiatt én lelki életet.

Hogy mit éreznék, ha engem megcsalnának? Hát bizony akadt már erre precedens, és az jóval bonyolultabb, mint hogy itt kiteregessem, de a lényeg, hogy tudtam kezelni a helyzetet, az illetővel beszéltünk is erről korábban, de mondom, ez nem egy szimpla helyzet volt. Összességében túltettem magam rajta, mintegy szükséges rossznak tartottam.
Egyszer majd ezt is elmesélem nektek itt, de ez egy korábbi, hosszú kapcsolat történetének a része, és arról nem akarok itt írni, főképp hogy bizonyos dolgok a mai napig nem tisztázottak, és hogy nekem ez egy fájó pont (nem a megcsalás).

Szóval összességében minden demagóg frusztrált barom aki nem tud nyitottan és ésszerűen gondolkodni, most nyomja meg a jobb felső sarokban az iksz gombot, és felejtsen el örökre.

Mellesleg: (de ettől függetlenül ez fontos lesz): én soha nem csaltam meg senkit. Nem azért mert mindenféle homályos meg hagymázos erkölcsi elképzelésem van arról, hogy a világnak hogy kéne működnie, és másoknak hogy kéne vislekednie, hanem azért, mert nem szeretek egyszerre több dologba fogni. Egyet szeretek végigcsinálni rendesen. Egyre szeretek koncentrálni. Igen, nekem működik a kizárólagosság. Ugyanakkor nem biztos, hogy más nem működne.

És amit a legesleges-legfontosabb: Bármit is teszünk, a legfontosabb az őszinteség. Tehát az, ami többnyire minden kapcsolatból hiányzik. Hát én enélkül semmi értelmét nem látom belevágni a dolgokba. Tudjátok, az a hallgatunk-bizonyos-dolgokról, vagy nem-merem-megkérdezni-tőle-mert, satöbbi satöbbi. Ez gyávaság. Az ilyen alapokra épített kapcsolat már az elején egy nagy halom szart ér csak. Még ha ránézésre, vagy ideiglenesen működik is. Én mindig, mindent megbeszélek, és ez hihetetlen jót tesz minden kapcsolatnak.
Ezért nem vagyok arra mérges (azon kívül, hogy nem őszinte) arra, aki megcsalja, esetleg velem a barátnőjét. Ez egy ilyen elbaszott helyzet, ennyi. Ha velem járna, én nem jutnék el idáig vele. Vagy addig, hogy megcsaljon, vagy addig, hogy ne tudjak róla, ennyi.

És tudom, sokan ilyenkor hitetlenkednek, elképzelni sem tudják, hogy lehet ilyen dolgokat megbeszélni (nyilván azért, mert sosem próbálkoztak vele, vagy csak nem a jó emberrel).

Pedig meg lehet, nagyon is. Ha az ember nem hisztizik, nem akaratoskodik, nem stresszeli magát, meg a másikat, hanem tudomásul veszi a dolgokat - az tudás hatalom! Rögtön jobban tudja majd irányítani a dolgokat, de legalábbis nem lesz átbaszva.

Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy az őszinteséget nem lehet zsarolásra, meg egyéb marhaságokra használni. Az őszinteség az csak őszinteség. Nem nyersség, nem bunkóság. Az egész más. Viszont nagyon szemét dolgok, mert az őszinteség mögé bújva akarnak hatni. Demagógia. Szóval aki akarja olvasni ezt a dolgot, az ezt fogadja el, gondolja át. Akinek nem tetszik, az ne akarja olvasni a blogot. Oszt jónapot.