... és most itt nem az orosz parlamentre gondolok.
A következő áldozatom (illetve a következő, akinek az áldozata volta) egy főiskolás évfolyamtársam. Vele egy ideig csak nézegettük egymást. Egy csoportba osztottak be minket, mikor felgyújtottuk kísérleti célból a fizika laboratóriumot. Az vicces volt egyébként. Vannak anyagok, amelyek sokkal gyorsabban égnek, mint gondolnád, de ez már egy másik történet.
Szóval ez a következő hülyegyerek egy ilyen menő manó volt. Kb. olyan alacsony mint én, tette az agyát, szemüveges volt, és állandóan fekete-fehér kockás baseball sapkában repesztett. Azt hiszem ezt hívják biciklis vagy milyen stílusnak. Tudjátok, ami európában most divat, itthon meg szánalmasan utánozzák a hülyegyerekek.

Na tehát egy ideig csak nézegettük egymást, aztán rászánta magát, hogy bemutatkozzon. Igaz, hogy egy egyetemi buli kellős közepén, odajött, negédesen (pálinkától elbambulva) vigyorgott és enyhe artikulációs problémáit leküzdve elmotyogta a nevét, meg valami olyasmit, hogy egy ilyen szép nőnek mindig nehezen mutatkozik be.
Hát jólvan mondom, majd ha józanul is emlékszel erre, akkor beszélhetünk. Kedvesen elvigyorodtam, és visszfordultam a két buzi haveromhoz, akik persze fejenként sokkal jobb pasik, mint akármelyik hetero, de mit tegyek, ha egyszer egymást kúrogatják.

Egy ideig elvoltam velük, aztán megint ott termett a kockás sapkás fiú, és vajon mint tett?
Még egyszer bemutatkozott. UGYANAZZAL a szöveggel. Hülye ez? Neeeem. Csak részeg, és olyankor égően viselkedik az ember.
Na de mindegy, ez még aranyos is volt. Felvilágosítottam, hogy egyszer ezen már túl voltunk, aztán akkor fogta magát, leült a táncparkettre, és mélységesen szégyellte magát.

Aztán józanul is emlékezett. Aztán egyszer együtt vacsoráztunk. Ja igen, neki is volt barátnője, akivel nem sokkal ez után szakított is. Aznap este meg nála kötöttünk ki.
Nem volt nagy szám. Nagyon nem. Sem ő, sem a dolog.
De nem bánom, mert ilyen is van, nem lehet mindig hatalmasakat lepedőakrobatikázni. Ez is tapasztalat. Ha nem él meg az ember ilyet, akkor később nem tud szűrni.
 
Aztán pár nap múlva felhívott, hogy hiányzom neki. Azóta a dolog megtörtént még vagy kétszer, és egyik sem volt nagy szám. De ő aranyos. És bírom, ha valaki természetes, és úgy csókol meg hirtelen, nevetés közben, hogy:
"Hát ne haragudj, de én most megcsókollak".

Na persze vele sem jártunk, bár ő párszor célzott rá, hogy esetleg. Én meg nem vettem a lapot, direkt. Járni azért nem akartam vele. Persze ezt előre nen tudhattam, de mikor felemlegette, akkor már igen. Hát ez ilyen dolog. Akkor nála aludtam, és mivel nem volt más dolga másnap, eljött velem egy pecsás koncert próbájára. Amikor meglátt a zenekart, meg a próbatermet, teljesen odáig volt meg vissza, hogy nekem milyen izgis életem van. Hát igen. A jelenlegi legnagyobb izgalmi tényező az, hogy találok -e olyat, aki nekem megfelel.

Egyébként az aktuális hülyegyerek ma nekikezdett egy jó kis magyarázathoz és ideologizálásoz msn-en, de életemben először azt mondtam neki, hogy a változatosság kedvéért most fogja be, és inkább hallgassa meg, hogy én mit mondok.
Egyre inkább azt látom, hogy az elvitathatatlan érdekes személyisége mellett csak egy gerinctelen, elkényeztetett, felelősséget vállalni nem képes hülyegyerek, aki ráadásul a levegőbe beszél, aztán meg segget csinál a szájából.