Címkék

Mostmár kissé elegemvan abból, hogy egyedül vagyok

Figyelem! Szókimondó blog! Girlpower! Sisterhood! Ha nem bírod a tényleges egyenjogúság gondolatát, akkor lapozz (egyébként meg fordulj fel, hülye {@&#{@&#!!! ) Én nem szeretnék semmi különöset. Csak egy pasit, aki illik hozzám. Mégcsak extra igényem sincs. Csak legyen kedves, okos, szórakoztató, művelt, olvasott, helyes, férfias, legyen szép hangja, legyen megjelenése, ne pattogjon utánam, mint a felhúzható kiskutya, de ne is szarjon le. Találja meg a megfelelő arányt. Ne legyen unalmas, ne fárasszon le, és ne legyen kiszámíthatatlan. De legyen meglepő. Tudjon kedveskedni. Mondjuk legyen zenész. Ne legyen egocentrikus, érdekelje a többi ember. Tudjon figyelni, és tudjon érdekesen megnyilvánulni. Tudjon kommunikálni. És képes legyen az őszinteségre, mondani is, és meghallgatni is. Minden más, kocsi, lakás, pénz, fasz tudja, másodlagos. Aki a fent felsorolt dolgokat tudja hozni, annál már tökmindegy, hogy egyébként mije van. Na, a blog arról, szól, hogy hogy (nem) találom meg. Hajrá!

HTML

2009.10.29. 18:41 - mostmar_kicsit_unom

Jött egy kedves, érdeklődő komment, ez indított arra, hogy újra írjak a blogba. Látom, már más is félreértette, vagy én írtam félreérthetőn, mindegy, szóval a tisztázás kedvéért: ez NEM egy totálisan hiteles napló, itt nem fő cél az önismeret, analizálás, szintetizálás, egyáltalán nem; ide csak pillanatnyi benyomásokat írtam össze, szándékosan szubjektíven. Az életben természetesen nem ilyen vagyok, és nem ilyen egyoldalúan látom a dolgokat. Eredetileg arra gondoltam, hogy valamikor majd a blogból való kivonatokból írok valami csajnapó szerű kiadványt. Tehát: ez NEM pszichológiai értekezés. Aki azt akar, olvassa csernust.

 

És hogy van-e valami az életemben? Nem, nincs totálisan nincs. Két nap múlva költözöm, egy másik, barátságosabb, tetszetősebb lakásba, ahol remélem otthonosabban érzem majd magam, mint itt. Magam mögött hagyom most az összes rossz emlékemet, ami ide kötődik. Mert azért van néhány. Az általam elkövetett hibákra emlékeztet ez a lakás. Azokra az emberekre, aikkel inkább nem kellett volna. És másokra, akikkel meg kellett volna.

Nyár végén rájöttem, hogy a férfiak nem csak értetlenek, hanem érthetetlenek is. Mit kezdjek valakivel, aki engem látványosan leszar egy idő után, aztán meg azzal jön, hogy annyira hiányzom neki, és hogy nem tud elfelejteni? Hülye ez?

Ja, meg volt még egy érdekes eset. Szintén munkahelyi esemény. Kedves új kollega facebookon felvett a barátai közé. Aztán felvett msn-re is, és dumáltunk pár estén át. Elég pofátlanul flörtölt velem. Nekem is szimpatikus volt, így nem küldtem el. Megkért, hogy találkozzunk valamikor, csak kettesben. Mondtam, hogy jó. Erre mi történik? Még aznap lemondta sms-ben a randit. Utána msn-en pedig közölte, hogy ő attól fél, hogy én beleszeretnék.

Én? ÉN! Hülye ez (is).

Személyesen mindezek közben szinte egyáltalán nem beszéltünk. Szinte egyáltalán. Mondtam is neki, hogy ez az msn-en flörtölés olyan, mintha unatozna, és ebben élné ki magát, de nem elég fasza gyerek ahhoz, hogy élőben is csináljon valamit.

Aztán elkezdett kritizálni, hogy én milyen kötözödő vagyok, hogy a mhelyen mindig okoskodok. Én meg csak néztem magam elé. Néhány hónapja rontja itt a levegőt, és nekem tesz ilyen szemrehányást, aki már X éve itt vagyok, és a kollegák kedvelnek, és számítanak rám? Micsoda idióta ez?

A történet vége az, hogy a lemondott randi után tegnapelőtt (persze msn-en) közölte, hogy ő most megint azon gondolkodik, hogy végre rászánja magát, hogy találkozzunk! Erre azt válaszoltam, hogy örülök hogy ilyen hihetetlen vállalkozásra szánja el magát, de az eszébe se jutott, hogy én közben elvesztettem az érdeklődésemet?

Erre persze lelombozódott, mert fel se merült, hogy ezek után én már nem vagyok kíváncsi rá. Aztán megsajnáltam, és megmondtam neki, hogy jó, akkor találkozzunk, de szigorúan baráti alapon. Mondtam neki, hogy jól gondolja meg, mert egyszer már elszúrta. Ezek után rájött, hogy ő tulajdonképpen egy délutánon se ér rá. Hétvégén se. Aztán kiderült, hogy szerdán mégiscsak. Kedd este jött az sms: "Lebetegedtem, nem ígérem a holnapot!"

Én meg csak kapodom a fejem, nem hinném, hogy ő szándékosan szórakozik velem, de nem szándékosan nagyon is.

 

By the way: Ki hívta le 239 alkalommal tegnapelőtt ezt a blogot?!?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://holvagy.blog.hu/api/trackback/id/tr901484653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

joule 2009.10.30. 09:45:43

Jó újra hallani Rólad!

Én a hét elején olvastam végig a bloggodat, így részben hozzájárultam a 239 lehíváshoz. Persze annyiszor biztosan nem néztem rá.

Muzsikálás még megy? (Persze ez hülye kérdés) Felléptek valamerre mostanában?

Napos hétvégét! :)

mostmar_kicsit_unom 2009.10.30. 14:15:10

szia!
igen, megy még a zenélés, ez a "munkahely" épp olyan közegben van. fel is lépünk, de mivel ez egy totálisan anonim blog, sajnos nem árulhatom el, hogy hol és mikor:) azért köszönöm az érdeklődésedet. igyekszem majd még írni.

joule 2009.11.01. 20:22:03

Szia!

Ok, vettem az adást és teljesen megértem.

Üdv!
Szabolcs

havajj 2010.01.05. 11:20:53

jah, munkahelyi randi. szinte mindig fergeteges a végkifejlet. örülj hogy nem jött össze.


süti beállítások módosítása