Héhéhéhé!
Amikor azt mondtam, hogy unatkozom, és nem történik velem semmi (pasi szempontból), akkor nem arra gondoltam, hogy minden napra hiányzik egy pofáraesés!
Merthogy ma az volt.
Megbeszéltük ugyanis szerető I.-el (nevezzük így), hogy ma találkozunk. Ő leszereli a barátnőjét (akivel együtt élnek egy kilencedik emeleti pannelakásban, és a távfűtésük harmincötezer forint, taps, meghajlás, leülhet), szóval szabaddá tette az esétéjét, ami kb. azt jelenti, hogy a munkahelyén, ahol éjszakás lenne - egy szerverpark, ahol a bátyjával dolgozik együtt - szóval a munkahelyéről hajnali öt helyett este hétkor lép le, bátyó meg falaz; mindezt szépen leszervezte, és akkor bebaszott a ménkű.
Sörözgettünk, aztán idejöttünk, még nem történt semmi, tök jól dumálgattunk, és akkor csörög a telefon. Barátnő, nem veszi fel. Egyébként még ez is jobb, mint a Szerető II.-nél, aki felvette ahányszor csak hívta a csaj - átlagos este tíz alkalommal - és mindig valami szép kereket hazudott neki, hát az szánalmas volt, szar volt, stb.
Aztán ötödjére már gyanús lett neki, hogy ennyiszer hívja, feltelefonálta hát bátyót, aki naívan közölte, hogy a kedves anyukájukkal beszélt, és mivel a kedves közös anyukájuk épp egy helyen tartózkodott barátnővel, és mivel bátyó kikottyantotta hogy I.-es már nincs a helyén, így az egész családnak egyértelmű lett, hogy I.-es valahol máshol van.
Barátnő hisztérikusan bömböl a telefonban, hogy biztos valami baja lett, de mégse, úgyhogy I.-es a régen várt közös este elején fogta magát, és hazament.
Na. Mindezzel együtt muszáj elmondanom, hogy nekem már napok óta van valami furcsa érzésem, olyasmi, hogy ehhez perpillanat nincs is kedvem, meg nem is akarom, ráadásul lelkiismeretefurdalásom is van (hogy miért, azt a fene se tudja, mert ezen már túl voltam legutóbb), összességében meg talán ezt szokták rossz előérzetnek nevezni. Amit az ember mindig csak utólag azonosít be. Ráadásul most megtudtam, hogy a bátyó kétségbeesett telefonálgatásba kezdett, mert valami szerver összeszarta magát, és I.-es mindenképp kéne a probléma megoldásához, a főnökük meg halál ideges, hogy ilyenkor miért nincs bent mindenki.
Szóval talán mindez megalázó lehetne, valahogy inkább csak szerencsétlennek érzem. Amúgy is beteg vagyok, amúgy sem volt kedvem, nem volt hangulatom. Talán jobb is így.
DE azért baszki, jobb lenne egy olyan kapcsolat, ahol nem ez a vége a közös estéknek.
