Elképesztő, hogy bár már hónapok óta nem írtam, a statisztika szerint még mindig vannak állandó látogatók. Na jó, megsajnáltam mindenkit, akkor írok, úgyis van miről.

A munkahelyi sztori, amire kommentelték,hogy örüljek, hogy nem jött össze, mert az katasztrófális következményekhez vezethet. Összejött, katasztrófa lett, vagyis annyira azért nem tragikus, inkább tragikomikus. Az illetőről kiderült, hogy kissé elmebeteg, nem bírta elviselni, hogy nem akarok vele járni. Elkezdett zaklatni, éjszaka hivogatott (mikor persze tök részeg volt), több mint negyven sms-t küldött egy alkalommal, szóval ijesztő volt. Idejött a lakásomhoz, és felcsöngetett hajlani hátomkor. Aztán meg írt, hogy ő beszélni akar velem, és vár a sarki kocsmában. Hajnali háromkor, tök részegen!!!

A második ilyen alkalom után nem adtam neki több esélyt, és elegem lett, közöltem vele, hogy mi itt befejeztük még a barátkozást is. Mérges is vagyok rá, mert ettől még látjuk egymást egy héten többször is. Szóval kellemetlen a helyzet, de annyira mondjuk nem is rossz.

Aztán. Találkoztam egy tinédzserkori ismerősömmel, egy középiskolába jártunk, és annak idején szimpatizáltunk. Ennél tovább nem haladt a dolog. Ugyanis egy idő után ő (a hülye tizenhét-tizennyolc éves fejével) közölte, hogy ha jót akarok magamnak, akkor nem vele barátkozom. Biztos hülye fejet vágtam, de hagytam a francba. Hát hogy lehet ilyet mondani. Ez duma.

Aztán megtaláltuk pár éve egymást a közösségi oldalon, váltottunk pár nosztalgikus mélt, láttam, hogy meghízott, meg hogy kapcsolatban él, elkönyveltem, eszembe se jutott bármi. Aztán ősszel megkeresett, hogy találkozzunk. Hát jólvan, találkozzunk.

A "randin" kiderült, hogy a hét vagy nyolc éve tartó kapcsolatának vége, és ahogy fogalmazott, most kicsit "élni akar" - soha nem értettem az ilyet, eddig talán halott volt? Vagy puskával kényszerítették, hogy ne barátkozzon senkivel? Persze, hogy nem.

Na de mindegy is, találkoztunk, sétáltunk, bort ittunk, aztán mindenki hazament. Eltelt pár hónap, és most megint felbukkan (úgy látszik, ő ilyen felbukkanós ember).

Írt egy éjszaka közepén, hogy hol vagyok, bulizunk-e. Mert hogy ő, mert a barátja vannak valahol, de bezár a hely, és csatlakoznának. Csatlakoztak. Aranyos volt, a barátja egy ganajtúró tré tapló, de ezt nem is akarom részletezni.

Egész jól sikerült az éjszaka, sajnos ott volt a zaklatós kollega, és előle éjszaka kettő-három körül el kellett menekülnöm, mert egyre inkább nyúlkálni meg rángatni akart.

A középiskolás ismerősömmel így újra találkoztunk, és aztán újra meg újra még néhányszor. Az a furcsa, hogy ő kb. az a típus, akik nekem be szoktak jönni, érdekes személyiség, stb. De valahogy egyáltalán nem érdekel már. Kamaszként tetszett, de mostanra teljesen hidegen hagy. Fogalmam sincs miért. ráadásul van valami furcsa lerohanós stílusa, ami abból áll, hogy fésztufész közölte velem, mint egy üzleti versenytárgyaláson, hogy én nagyon tetszem neki, és imád, stb, és akar engem. Egy idő után azért figyelmeztettem, hogy ez nem túl jó ötlet, mert a lerohanással pont az ellenkezőjét éri el annak, amit akar. Aztán próbált ezen változtatni - ami azt jelenti, hogy nem írt húsz sms-t egy nap - de asszem akkor már késő volt. Még mindig reménykedik szerintem.

Én meg sajnálom, de nem tudom mit tenni.