Este majd egy hosszabb lélegzetű postot is készülök írni, de most csak annyit, hogy mikor a többiekkel a szépségről és annak a hatásaival.
Talán már írtam, hogy rám már nagyon rég óta nem hat pusztán az, ha egy férfi jóképű. Nyilván észreveszem - ezt nem úgy kell elképzelni, hogy felkapom a fejem és utánarohanok - de a lényeg az, hogy különösebben ennyi még nem igaz.
Talán azért mert Magyarországon alapvetően a férfiak nem túl szépek. A külföldiek között sokkal több a jó pasi. Nem tudom, miért van ez, de tény.
De ez különösebben nem is okozott problémát. Nem is gondolom, az hogy lenne... csak egy külsőség. Persze, hozzá lehetne tenni cinikusan, hogy amit nem szokunk meg az nem hiányzik
De nem is ezért kezdtem bele a témába.
Hanem azért, mert van egy különös jelenség ezzel kapcsolatban. Velem többször megtörtént, hogy amikor megszerettem valakit- mondjuk ez igazán csak egyszer történt meg-, de tegyük fel, mikor együtt voltam valakivel, akit igencsak megkedveltem, a szememben valahogy egyre szebb lett. A végére pedig gyönyörű. Előtte nem is igen gondolkodtam azon, hogy szép vagy nem. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy végtelenségig tudnám nézni a szépségét.furcsa...:)
