Na nézzük, hol is kezdjem. Pár nap eltelt, pár dolog történt... hihetetlen.
M.-mel lehet hogy mégis felújítjuk a régi szeretői kapcsolatunkat. Ez már viszonylag bonyolult, mert együtt él a barátnőjével. Régebben, mikor még nem, és egy héten csak egyszer találkoztak, mi meg egy utcában laktunk, na akkor sokkal egyszerűbb volt.
Persze már akkor is mondtuk neki, hogy nem biztos, hogy jó ötlet ez az összköltözés, meg egyáltalán, az se, hogy járnak. De ő így döntött, most eszi amit főzött, láthatóan már nem túl jó szájízzel. Most látom rajta először hogy kicsit mintha megbánta volna. Olyanokat mondott, hogy bonyolult együtt élni a barátnőjével, meg hogy a saját tesójával jobb lenne. Szerintem már ez a mondat is magáért beszél. Meg lassan beismeri, hogy a mostani karriermentes munkájáva soha nem viszi semmire. Mozgolódik benne, hogy kéne.
Találkoztunk párszor tehát, megállapítottuk, hogy minden a régi kettőnk közt. Valami olyan hihetetlen fizikai vonzalmat élünk meg, ami komolyan elgondolkodtat inden sablonról és kliséről, amit az emberek úgy általában gondolnak. Ez ugyanis van annyira jó, hogy az ember kockáztasson, megcsaljon, hazudozzon érte.
Gondolom most mindenkinek nyílik a bicska a zsebében, de nekem olyan ne papoljon erről, aki sosem élte meg ezeket az érzéseket, márpedig az emberek nagy része soha nem élte meg. De ha kell, jöjjön a bicska, akkor is úgy gondolom: ezért érdemes. Egyszer élünk, egy életünk van, és nem akarok lemondani arról, amiről a legtöbb ember csak álmodozhat: az akadályok és bukkanók nélküli fizikai kapcsolat. Ahol minden megy, a vágy sosem múlik el, sőt. Amikor izzik és szikrázik a levegő, és tényleg létezik az az érzés, mikor a másik hozzádér, és mintha az áram ütne meg. Nem egyszer, hanem egymás után akárhányszor.
Na szóval elgondolkodtam azon, hogy talán folytathatnánk mégis ezt a dolgot valamilyen formában.
Aztán ma áthívtam E.-t, csak úgy dumálni stb. Semmi szex. Mondjuk az elején nem zártam ki, de ő épp két nő közt van a földön, ráadásul van valami csúnya bőrfertőzés az arcán, szóval hamar elment a kedvem mindentől. Ő be is aludt éjfél után, én meg unatkozom, nem voltam még álmos. Utálom, mikor valaki bealszik. Nem azért hívtam át, hogy itt horkoljon. Ráadásul most nem csinálhatok azt, amit akarok. Sötétben, egy hang nélkül ülök a gépnél. A szingliéletnek van jó oldala is, az ember mindig azt csinál, amit akar. Ha én négyig, felkapcsolt nagylámpánál akarok kukorékolni, akkor azt teszem. De most nem lehet, mert ez itt szunyál. Még csak le sem tudnék ugrani valakivel beülni valahova. Ez nagyon bosszantó.
És hogy egy szép abganggal zárjam a postot, ma megtaláltam az ősz szőrszálat. Ott.
