Igen, már írtam, hogy a hiányérzet állandósult. Mostanra csak azzal tudom enyhíteni, hogy azt gondolom: már úton van, már jön, nemsokára itt lesz. Nemsokára megismerem, és soha többet nem leszek egyedül.
Mostanra elég mély válságot élek meg, a lendületem alábbhagyott, csak az érzelmek szánalmas koldusa lettem. Valaki, valaki, valaki.