Megmondtam a srácnak, hogy részemről nem okés a randizás. Nem volt könnyű. Gondolom végighallgatni sem. Mindenesetre nagyon jól reagált, nagyjából úgy, ahogy én reagáltam volna. Azt mondta, hogy ne parázzak, és ne érezzem rosszul magamat ilyesmiért. És hogy ha ezen kívül azért még van kedvem találkozni, akkor annak is áll elébe. Szerintem ez tök korrekt.
Van a munkahelyemen (az egyik hely, ahol zenélek) a csapatban egy fiatal kolléga. Nálam tuti, hogy jópár évvel fiatalabb - viszont tök helyes. JÓó, igen, házinyúlra nem. De amúgy se nagyon, mert szegény elég mafla. Ez csak ma derült ki számomra. Eddig csak néztük egymást. Azt láttam ugyan, hogy visszafogott (ami sokkal jobb, mintha egy beképzelt, nagyképű bájgúnár lenne), de ma úgy érzékeltem, hogy eléggé mafla is. Kár.
Olyat szeretnék, akinek vannak ötletei, van stílusa, van kisugárzása. Aki kézen fog és magával ragad. Aki rábízhatom magam én is, az örök irányító, az örökké domináns - mert nem azért lesz ám domináns az ember, mert nincs jobb dolga, meg ez a hobbija.
Hanem azért, mert körülötte mindenki más béna fasz. Akkor valakinek csak kézbe kell vennie az irányítást.
Persze az nem hiányzik, hogy valaki teljesen elnyomjon. Meg kell találni a középutat, mert van olyan. Most volt ilyen, a pofáraesős kalandban, hogy az illető teljesen elnyomott. Az elején örültem, hogy nem kell mindent nekem megszervezni. Aztán lassan észrevettem, hogy szóhoz se jutok. Gonosz dolog ez, és az illető azt hiszi magáról, hogy ő egy jótét lélek. Indulatot érzek iránta ilyenkor.
Mivel nincs semmi konkrét amiről írhatnék, így most ennyi. Drukkoljatok, hogy találkozzak valami érdekessel, és akkor kaptok olvasnivalót.
