Tegnap annyira de annyira át akartam volna hívni valakit este. De senkihez sem volt kedvem. Állandóan a norvég járt az eszemben. Ha ő elérhető közelségben volna, megkötözném és elrabolnám, felraknám a galériára, és soha többé nem engedném el. Na jó. Ha nem is soha többé, de jó ideig biztos nem. Ő lenne az én egyszemélyes háremem.
2008.10.11. 12:51 - mostmar_kicsit_unom
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.