Címkék

Mostmár kissé elegemvan abból, hogy egyedül vagyok

Figyelem! Szókimondó blog! Girlpower! Sisterhood! Ha nem bírod a tényleges egyenjogúság gondolatát, akkor lapozz (egyébként meg fordulj fel, hülye {@&#{@&#!!! ) Én nem szeretnék semmi különöset. Csak egy pasit, aki illik hozzám. Mégcsak extra igényem sincs. Csak legyen kedves, okos, szórakoztató, művelt, olvasott, helyes, férfias, legyen szép hangja, legyen megjelenése, ne pattogjon utánam, mint a felhúzható kiskutya, de ne is szarjon le. Találja meg a megfelelő arányt. Ne legyen unalmas, ne fárasszon le, és ne legyen kiszámíthatatlan. De legyen meglepő. Tudjon kedveskedni. Mondjuk legyen zenész. Ne legyen egocentrikus, érdekelje a többi ember. Tudjon figyelni, és tudjon érdekesen megnyilvánulni. Tudjon kommunikálni. És képes legyen az őszinteségre, mondani is, és meghallgatni is. Minden más, kocsi, lakás, pénz, fasz tudja, másodlagos. Aki a fent felsorolt dolgokat tudja hozni, annál már tökmindegy, hogy egyébként mije van. Na, a blog arról, szól, hogy hogy (nem) találom meg. Hajrá!

HTML

2008.09.29. 01:54 - mostmar_kicsit_unom

Valaminek a kapcsán eszembe jutott egy tavalyi élményem. Vicces módon szól a férfiak által oly sokszor tanusított pökendiségről. Meg az ezt követő pofára eséstől.

Szóval tavaly a "cég"-nél volt egy ideiglenes munkatárs, aki rémesen rámkattant, és nem nagyon bírtam lepöccinteni. Igaz, első este, mikor még alig ismertem, kicsit többet ittunk a kelleténél, és talán kedvesebb is voltam, mint amennyire elegendő lett volna. A lényeg, hogy nem tettem semmi olyat, ami felhatalmazta voltna, hogy utána hetekig zaklasson engem az "imádatával". Ez tulajdonképpen inkább csak simán zaklatást jelentett. Először finoman, aztán egyre progresszívebben mondtam neki, hogy nem akarok vele járni, és amúgy is hagyjon békén. Hát nem volt hajland megérteni.

Szerencsére pont akkor jött magyarországra egy norvég ismerősöm, akit régóta ismertem. Néha találkoztunk, elugrottunk együtt Londonba, Dublinba pár napra és jól éreztük magunkat. És hát az illető profi hokijátékos. (Egyébként meg egy elbűvölő fazon, imádom.) Nyilván sejthető, hogy egy profi norvég hokis hogyan manifesztálódik fizikailag. Képzeljétek csak el. Na pont úgy, kicsit még úgyabbul.

 

A mi ideiglenes munkatársunk pedig lejött utánam a törzshelyemre, szokás szerint, hogy zaklasson. Simán, bejelentés nélkül megjelent. Tényleg, szó nélkül. Tudta, hogy odajárok, és utánam járkált. A norvég elment két sörért, és a hülyéje meg pont akkor tűnt fel. Megáll az asztalonál, ahol ülök, rátenyerel, és elkezd hisztizni, hogy én milyen hülye vagyok.

Mondom neki, hogy ne haragudjon már, mert ezerszer megbeszéltük a dolgot, és különben sem egyedül vagyok itt. Erre elkerekedk a szeme. Egy pasival?!? - kérdezi. Mondom neki, hogy bingó. - Hát én ezt most felrúgom! - fröcsögi oda, én meg meglátom mögötte a norvégot. (A hülyegyerek sem kisdarab, de azért nem egy nagy szám.)

Mondom jólvan épp ott áll mögötted. A hülyéje megfordul, nagy lendülettel, és hát szembetalálta magát egy melkassal. Meg egy pár sört tartó kézzel. Felnéz. Az ő arcát nem láttam, de a norvégét igen. Szegény nem értette a helyzetet , de azért a következő pillanatban barátságosan elmosolyodott. A hülyegyerek ezt nyilván fenyegetésnek vette, és határozottan, de azért hisztis mozdulatokkal kikerülve elviharzott. Hát azóta nem láttam.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://holvagy.blog.hu/api/trackback/id/tr75686557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása