Elhatároztam, hogy ma felkelek korán. De persze tegnap buli volt. Csörög az óra. Na jó, mondom, csak egy fél órát még, na. Megint csörög. Megint plusz fél óra. Tudjátok, ahogy az ember ezt csinálni szokta.
Aztán egyszer csak jön egy sms... Ki a bánat ír nekem smst hajnali 10-kor. Belebandzsítottam a kijelzőbe. Először nem értettem. Azt hittem, valami más. De nem, tényleg nem. Még egyszer elolvasom. A szemem kikerekedik, már egyáltalán nem olyan, mint az álmos bocié. Hirtelen nem érdekel a lustaság többé...
Az a baj, hogy valószínűleg tévedés. El nem tudom képzelni, hogy ki utalhat nekem kilencvenezer forintot csak úgy. Hihetetlen. De nem éltem magam bele a tudatba, hogy ennyivel gazdagabb vagyok. Összeszedem magam, lemegyek a bankba, és közlöm, hogy tévedés történt. És nagyon remélem, hogy a kiasszony majd ártatlan arccal azt válaszolja: Nem tévedés, az utalás önnek érkezett egy ismeretlen feladótól!
