Megvan, kiről nem írtam még: a dobosról. Hát igen. A dobosról azt kell tudni, hogy külön faj. Nekem kettős a kapcsolatom a dobosokkal. Van benne egy megőrülök-értük faktor.Ez meghatározó.

Aztán emellett ott van a megőrülök-tőlük faktor. Ez állandó.

Márciusban jártam is egy dobossal (nem róla akarok most írni), szépen indult,elég csúnya vége lett, tartott talán egy hónapig. Sajnáltam egyébként.

Nade! Akiről írni akarok... nos, vele egyszer találkoztam. Tavaly elmentem egy barátom zenekari próbájára, úgy elvoltam egy darabig, aztán átsétáltam a másik terembe, ott meg ők próbálta. VAdidegen voltam nekik, de beinvitáltak, leültettek. Tök jó fejek voltak. Persze én alig bírtam visszafogni magam hogy ne bámuljam őt folyamatosan a dob mögött. Valahogy nagyon megfogott. Nem volt rajta semmi extra,különösebben szépnek se nevezném, nekem mégis valamiért nagyon helyesnek tűnt, sőt mitöbb:szexisnek!

Ez azért nagy dolog, mert hogyis mondjam... belőlem ránézésre elég kevés fiú vált ki szexuális ingert, motivációt, hívjuk ezt akárhogy.

Na mindegy. Utána egy felé mentünk haza. Lassan mindenki leszállt a metróról az ismerősök közül, csak ketten maradtunk. Legalább 10 percem volt szugerálni, hogy kérje el a számomat. Sikertelenül.

Azóta persze nem találoztunk. Itthon néha csorgatom a nyálam a wiwes képeire. Asszem nekem ez a pasi kell. Agyi képességeitől függően (amelyeknek a létezésére sajnos nemigen tudok építeni, információ hiányában) rövidebb vagy hosszabb időre. Erre vagy arra.

Egyébként mindez onnan jutott eszembe, hogy vele álmodtam. Ha nem sértenék személyiségi jogokat, és nem adnám vele ki magam, még a képét és feldobnám ide.

Egyébként már itt vagyok a távoli kenyában, meleg van, tűz a nap, sok a néger, meg a szúnyog. Idehozatom a dobost, és összeházasodunk és bantuk fognak törzsi táncot járni a sátrunk körül, amíg mi {cenzúrázott rész}.