Sajnos csak egy esélyes volt online (akihez kedvem is lett volna), de rá állandó jelleggel vagyok mérges, mivel sosem köszön rám, sosem keres, csak évente 1-2 alkalommal néha dugunk, és utána off. Na mindegy, hát ha csak ő van, akkor ő van, gondoltam, és ráklikkeltem. (Elég finnyás vagyok pasik terén, tehát nekem nem felel meg az 'akárki'- se ránézésre, se emberileg.)
Rögtön indítottam egy lebaszással, mivel, mint már mondtam kb leszar az illető. (Tudom, van egy stílusom:D)... Erre rögtön elkezdett mentegetőzni, hogy dolgozik, tanul, stb. Aztán visszakérdeztem, hogy ez azt jelenti, hogy ma nem is jön át? Erre nevetett egy nagyot.
Szóval átjött, dumáltunk, kicsit videóztunk, megittunk egy üveg kib@szott szar rozét, meg erre ráhúztunk egy kis másfajta tudatmódosítást is (nyugi, semmi durva, ez szinte legális:), aztán annyira durván egymásnak estünk, annyira gátlások nélkül, hogy ihaj.
Asszem ez volt a valaha legjobb éjszakánk együtt, ezt neki is mondtam, és láthatóan egyet értett vele. Mondjuk azt nem állítom, hogy minden részletesen eszembe jut,na de az biztos, hogy egy pillanatra sem tört meg a varázs. Azt én is éreztem, hogy nagyon jól sikerült levetkőznöm a gátlásaimat, és néhány dolog meg is lepte- ahogy ő mondta ma.
Pedig nem akartam hogy feltétlenül (megint) ez legyen a vége, de megérte. Ez legalább valami tiszta, egyszerű dolog, nincs benne semmi nyavajgás, semmi torzítás, semmi tipródás, hogy jaj mi lesz ez után. Őszintén szólva úgy veszem észre, hogy az ilyen dolgok sokkal jobban működnek, mint egy tartós kapcsolat. Kár hogy nem tudom ilyenekre építeni az életemet, mert hosszútávon azért nem ilyenekre van szükségem. Legalábbis emberileg... Fizikailag annál inkább. :)
Meg hát arról nem is beszélve, hogy valahogy jól sikerült keverni magunkban a tudatmódosító anyagokat; nem vagyok most se másnapos, se nyomott, se ideges, nem fáj a fejem. Ez tök jó. Mondjuk nyilván az anyagcsere is felgyorsult az éjszaka :)
Érdekes, hogy ő régen sosem volt egy ölelgetős típus; most viszont már az elejétől fogva máshogy állt hozzám. Utána az ölembe feküdve pihent, és átkarolva aludtunk el (mármint reggel hétig, amikor lelépett, hogy hazamenjen, és bedőljön az ágyba, hogy aztán totálisan elkéssen a munkahelyéről). Nehéz leírni azt, ami volt, mert az ilyen eseményeket szinte lehetetlen szavakba önteni úgy, hogy az olvasó átérezze.
Mellesleg régebben sejtettem, hogy elképzelhető, hogy a saját neméhez vonzódik. Egy időben már szinte biztos voltam benne. Aztán elbizonytalanodtam. Most már úgy gondolom, hogy inkább nem. Legalábbis amit tegnap produkált, az alapján biztos nem. (Persze ez önmagában még nem zár ki semmit... ezt meg tapasztalatból tudom:)
Egyébként nehéz, és bonyolult ember ő, zárkózott, önfejű, makacs.
