Gildor: Ritkán szoktam a szolgáltatásokban dolgozó embereket felszedni. :)
Mindenesetre a redőny viszont jól jönne, mert az egyik falam teljesen ablaküveg, kb 3x4 méter. A függöny rángatását meg meguntam már...

Aztán nézzük, mi is történt: Tegnap végülis találkoztunk. Aztán járkáltunk, beültünk vacsorázni valahova. Természetesen szembejött az én volt pasim, meg az ő volt barátnője (nem együtt). Aztán hazajöttünk, és végre egyszer normálisan tudtunk beszélgeti, szakmai dolgokról, mindenféle olyanról, ami mindkettőnket érdekel. Azt hiszem, ez volt eddig a legjobb találkozásunk. Ettől függetlenül nem igazán tudom, hogy mit mondank neki, ha most előjönne azzal, hogy járjunk, illetve hogy hogy mondanám meg neki, hogy részemről engem felejtsen el, mert járni egyelőre biztos nem fogok vele.

Egyébként asszem később sem. Nem az a típusú pasi, akire szükségem van, és azt hiszem neki meg senkire nincs szüksége. Se rám, se a mostani barátnőjére. Ez kényszerpálya nála. Egyre biztosabb vagyok ebben. Újra kéne gondolnia az életét, mert ez így nem lesz jó. Egyszerűen másfajta ember, nem olyan mint a nagytöbbség, hogy szüksége van egy tarós kapcsolatra, emberekre. Csak ő nem látja be, gondolom a társadalmi konvenciók miatt, és szeretne megfelelni. Úgyhogy belekényszerül ebbe a szerepbe, de persze teljesíteni nem tudja, és nem is igazán akarja, tehát az eredmény egy torzszülett bénaság lesz csak.