Ez annyira halál vicces, hogy úgysem fogjátok elhinni, hogy nem csak kitalálom.

Megyek ma a blahán szatyorral, mindennel, egyébként majd' megszakadok közben, de ez most mellékes. A hetes busz megáll, előttem lezúdul a nép.
És egyszer csak ki kerül velem szembe, kit tol maga előtt a nagy budapesti plebs, le a buszról? Hát őt, a hülyegyereket.
Egy ideig csak néztük egymást. Ő legalább annyira meg van lepődve, mint én. A plebs közben ide-oda hullámzik körülöttünk. Buszról le, buszra fel, ajtó bezár, elhúz.
Mi még mindig csak állunk némán. Azt hiszem ilyen hosszú egymásra nézések csak a filmekben vannak.
- Azt hittem, te Balatonon vagy - mondom neki ténymegállapítás- hangnemben. Közben már azon gondolkodom, hogy mi esne jobban, kitépni a haját, vagy lerúgni a veséjét.
De ez csak állta a tekintetemet.
- Innen indul az autó - int a fejével a corvin áruház elé.
Lenézek, valóban, nála van a sporttáskája. És az pedig ugyanolyan, mint az enyém. Márkára, és színre, csak sokkal nagyobb. Ő is meglátja az enyémet.

- Hát akkor - mosolyodom el, olyan születettfeleségek stílusban, tudjátok, az a fülig érő, kurva anyádba elküldő mosoly - hát akkor jó nyaralást, jó szórakozást, és arivedercsi! - És megkerülve kikerülném, de ez meg elkap és magához szorít, a veseleverés újra aktuális lesz, csak épp az én vesém, és az ő táskája viszonylatában.
Értitek, nagy széles vigyor, rámugrás, de jó téged látni, hála égnek hogy összefutottunk, hát nem egy jel ez?!? Dedede!

Sőt! Ő nagyon sajnálja, hogy le kellett mondania a mát, dehát mégis, ez egy nagy lehetőség, ingyen leviszik, vendég lesz, meg minden! Ésésésés! Ráadásul egy szót sem szólhatok, hiszen a múltkori alkalomhoz képest most még szólt is, hogy nem jön! Most mit vagy megsérődve, ne csináld már!! Komolyan most az a bajod hogy lemondtam, jó, jó, már másodjára, de hát könyörgöm, te is lelépnél a helyemben balatonra!

De hát most ne legyek már a jókedve és a szórakozása elrontója, hogy ezért durcizom! Hétfőn már itthon is lesz, és szerdáig egyedül, mert csak akkor jön haza a barátnője! Nyilván, egy csomó időnk lesz hétfő és szerda közt!
Különben is a múltkor is annyit bűnhődött, mert a fejére olvastam hogy szó nélkül nem jött át. Meg izé! De majd jelentkezik, ha hazajött, és most rohannia kell, mert indul az autó! Csá!

Aha. Jó. Oké. Király. Hurrá. Éljen. Bazmeg...