Hogy a bejegyzéshez szóljak, baromira nem értem, de gondolom azért, mert nem nekem írtad :D

Hogy általánosságban is kommentáljak:
És te mit adsz cserébe? Ok, hogy elvárás az van. De minden piszkálódás nélkül, nem kéne a jó bornak is cégér?
Név nélkül, csak annyit mondva, hogy egy ismerős lány, beszélgettem a témáról. Klassz valaki, mert nem érett, és nem besértődött nő lett. de még neki is baromi nehéz helyzete van, mert 15 éves lánykákkal van versenyben, akikben a legkevesebb gátlást sem lehet felfedezni. (Ugyanis azok simán betámadják az ő pasikorosztályát) Szóval, aláírom, hogy nem egyszerű nőnek lenni, de azért első blikkre úgy néz ki, többet is tehetnél, hogy rádtaláljon az igazi.

egyáltalán nem értem a kommentedet.
miért mit adok cserébe?
mi többet tehetnék? honnan tudod, hogy én mit teszek? honnan tudod, hogy mennyi lehetőségem van? miből gondolod, hogy a lehetőségeimhez képest nem teszek meg mindent? vagy épp annyit, amennyit kedvem van?

én nem azért nyavajgok, mert nem találok rá az igazira, egyelőre erről még szó sincs. ott tartok, hogy jó lenne valami, valaki, aki úgy megfelelne. de egy percig sem nyavajgok még komolyan.

akkor jó. ha azt mondod, akkor biztos.
a nyavajgás szót viszont nem írtam...
bár provokatív talán így a bejegyzésem, mégsem a piszkálódás a célom, hanem arra vagyok kíváncsi, hogy mi van a sorok mögött..

na, mondd, mire, és én igyekszem írni róla:)

na, akkor csak egy észrevétel:
a bemutatkozás nem rólad szól, hanem egy pasiról, akit, saját bevallásod szerint nem ismersz még.
de hogyan ismerkedjetek meg, ha egyszer itt ez a baromi nagy reklámfelület, és nem használod ki?

egyáltalán hogyan jönnék ahhoz, hogy harmadik komment után elvárásaim legyenek? semmi olyan nincs, csak ez úgy egyből feltűnt. hol van a blogíró hölgy személyisége... hol vagy te? mert amíg ezt nem oldod meg, addig sokkal nehezebb megoldanod azt, hogy ő hol van...

azért szól az oldalt lévő szöveg arról, amiről, mert ez a blog arról szól, ezért született. miért kéne itt megismerkednünk? nem szoktam társkereső oldalakon sem ismerkedni, tőlem nagyon távol áll. interneten ismertem meg sok pasimat, de egyiket sem ilyen célból, csak úgy alakult. erre jó. de szándékosan én itt nem fogok társkeresni. vannak más helyek, alkalmak, ahol meg igen.
az én személyiségem hol van? neked nem elég nyilvánvaló? hol kéne lennie? mit kéne megoldanom szerinted?

áhh, hagyjuk...
általában a blogok tükrözik az író személyiségét, nem tudtam, hogy ez kivétel.

ez kivétel? miért az?

mielőtt folytatnám a társalgást, meg kell kérdeznem, hogy bosszant-e a véleményem?

mert ahhoz túl rövid az élet, hogy idegeneket dühítsünk fel.

ha tényleg kialakulhat egy normális társalgás, csak egyelőre elbeszélünk egymás mellett, akkor talán van értelme kommunikálni.

én azt tapasztalom, hogy állításokat teszel, amire én rákérdezek, te pedig nem támasztod alá.

ok, rendben, azokra is válaszolok, csak arra voltam kíváncsi, hogy nem bosszantalak-e a kommentjeimmel, mert úgy tűnt, és nem állt szándékomban.

este akkor az összes eddigi válaszodra, ahol kérdőjel van, igyexem válaszolni.

na, kedves holvagy, volt itt minden. hisztisnémet, bombariadó, euróváltás, és sorolhatatlan sok dolog, ami egyáltalán nem érdekel téged, de ezért csak most jutok a válaszhoz.

íme a kérdéseid:
miért mit adok cserébe?
ezt nem kell nekem megválaszolni. hozzá nem mernék szólni a csütörtöki találkozódhoz, de ott is, a másik fejével kell gondolkodnod. vagy egy másik másikfejjel :D egyedülálló jópasi, vagy lány? arra tényleg nem érdemes várni, de egyébként meg el kell gondolkodni, hogy miben adsz többet, miért válasszon téged. és ez az infó át is kell, hogy menjen

mi többet tehetnék?
honnan tudod, hogy én mit teszek?
honnan tudod, hogy mennyi lehetőségem van?
miből gondolod, hogy a lehetőségeimhez képest nem teszek meg mindent?
sajnos ebben tök igazad van, ennyire nem ismerlek. de nem is nekem kéne megválaszolni. nem feltételezem, hogy valami gáz van veled, de valami nem stimmelhet, mert az neked sem lehet jó, ha akkor ér rá a pasi, ha a szörnyűséges rossz kapcsolatát épp mellőznie kell.

vagy épp annyit, amennyit kedvem van?
szerintem meg kell találni ebben is az egyensúlyt. van aki hörcsög módjára gyűjt, és sosem azt teszi, amihez kedve van. viszont, aki mindig azt teszi, amihez kedve van, az egyszerre arra eszmél, hogy az élete javíthatatlan elszaródott. nem célozgatok ezzel, most pont nem rád gondolok, de sajnos ismerek ilyent is.

az én személyiségem hol van?
hát, itt a blogon tuti nincs. nem is feltétlen kell lennie, de első megérzésem az volt (3as-4es emberismerő vagyok, azaz egy kicsit jobb az átlagnál), hogy ez a blog olyan, amilyennek általában te is látszol. ha tévedtem, viszont hajlandó vagyok beismerni.

neked nem elég nyilvánvaló? hol kéne lennie?
mit kéne megoldanom szerinted?
tényleg nem kritizálni akarlak. egyszerűen beszélgetni szerettem volna, szerintem a fentiekre, zéró ismeret után nem kéne válaszolnom

ez kivétel? miért az?
nem mondom, hogy kivétel. arra utaltam, amit fenn már írtam: ha tévedek, és az életben folyamatosan kisugárzik a személyiséged, de ez a blog szándékosan nem mutatja, akkor bizony tévedtem, és ezt be is ismerem.

nem volt ilyen kérdésed, de elmondom:

a blogomba kétféle ember szokott kommentelni: az egyik ismer, és kíváncsiságból egyre többet olvassa a blogom, a másik olvassa, és kíváncsiságból megismer az életben is.
ja, és vannak persze a kivételek.

Malvina, Dorka, Matyi, újabban Kötéltáncos - ők mind olyanok, akik a blogomat kezdték el olvasni, de beszélgetek velük máshol is, és egyre többet. Barátilag. A beszélgetéseinkből mindannyian tanulunk, épülünk. Ha egy új blogot találok, megpróbálom elképzelni, ki írja. Ha szimpatikus az illető, szívesen beszélgetek vele. Talán néha provokatív vagyok, de a bántás alapvetően nem célom, mivel nem az a fajta ember lennék, aki a neten tombolja ki magát.

Na, remélem sikerült a válasz, és a vizsgád is :) (csapongó lezárásként)