... a cím elég jól leírja a helyzetet. Persze ez gyakran előfordul. Viszont épp a legjobb barátommal beszélek msn-en, arról a bizonyos régi kapcsolatomat elemzzük. Csodálom hogy van ennyi türelme. Persze neki van, ismerem, és becsülöm:) Nagyszerű ember.

Mécsesek világítanak itt körülöttem, és régi filmslágerek szólnak, még a békeidőkből.

Smoke gets in your eyes.


So. Nem akartam írni erről a régi kapcsolatról. Volt, hogy sokat írtam róla, máshova, másoknak. Valami minimális magyarázattal azért tartozom.
Két évig tartott, ő volt a szerelmem, a szeretőm, a barátom, a testvérem, az anyám, az apám, a gyerekem. Ő volt akit a legjobban szerettem valaha az életben. Ezt elég fájdalmas leírni. Nem is tudtam, hogy ennyire. De a lényeg, hogy vége lett, nem csúnyán, hanem meglepő módon utána lett csúnya, mikor már nem jártunk; mindketten tudtuk, hogy mi nem szakíthatjuk meg a kapcsolatot, szükségünk volt egymásra, de nem kezdeményeztünk soha testi kapcsolatot, egyáltalán nem volt ilyen a hangulat. Aztán egyszer csak, mintha elvágták volna, hirtelen ellenséges lett, és utána olyanokat írt, hogy...
Szóval életem legnagyobb csalódása az volt, hogy ez az ember, a szakítás után mit művelt. Furcsa, tudom, mint minden, amit írtok. Azóta ezt nyögöm.
Nem hiszem, hogy valaha képes leszek valakit így szeretni. Pedig jó lenne. A helyzet bizonytalan és elemzés alatt áll. Próbálok okos lenni. Na, majd. Jóéjt.