Olvasgatom a magyar blog és egyéb induvidualista publicisztikai szférában fellelhető szerető-témát. Ez, számomra úgy tűnik, nem egészséges, mert emeli a vérnyomásomat.

 Nem tudom miért van, hogy az emberek ekkora balfaszok. Miért gondolja mindenki azt, hogy a szerető az a balfék, lúzer állat, aki képes kihasználtatni magát valaki olyannal, aki nem hajlandó elhagyni az amúgy megunt, de azért kényelmes kapcsolatát? Mitől lenne ez a szerető kizárólagos szerepe? Álljunk meg egy szóra tanár úr!

Ez nem szerető. Ez egy szerencsétlen balfék lúzer állat, aki hagyja magát kiasználtatni. De a szerető nem csak ilyen van, vagy sok esetben egyáltalán nem ez. Miért gondolja mindenki, hogy a szerető rosszul jár ezzel? Speciel, mikor nekem volt ilyen viszonyom (=szerető voltam), akkor az egyáltalán nem arról szólt, hogy én harcolok a pasiért. Ugyanmár, jézusom, mammamia, dehogyis. Korábban már írtam róla. így jött össze- kategória. Nekem akkor erre volt szükségem. NEM, nem arra hogy megcsaljanak velem valakit, hanem egy olyan, egyébként komolyabb kötelezettségek nélküli laza kapcsolatra, ami ennek a célnak tökéletelesen megfelelt.

Nyilván nem a barátnős pasikra utazom, ez egyáltalán nem egy ideális helyzet, de akinek a szeretője voltam, én azzal nem akartam volna járni. Nem. Más célra tökéletesen megfelelt, és ami nagyon-nagyon fontos: nem csak szeretők voltunk. Hanem barátok is. Jé, ez működik, kérdezheted, hát igen, működik. Amikor szeretők voltunk, akkor nagyon szeretők, amikor barátok, akkor nagyon barátok, olykor gyors váltásokkal. Ugyanúgy el tudtunk üldögélni órákat a kedvenc kocsmánkban, mindenféle dologról beszélve, és ugyanúgy tudtunk, khm, érted.

Egyébként ja, neki is egy elbaszott szar kapcsolata volt, és ő gyáva volt, vagy nem is tudom, csak kényelmes, ez engem nem érdekelt. Engem sosem vágott át, mert én az elején tisztáztam vele a játékszabályokat, amelyeket ő készséggel elfogadott, és nyilván belátta, hogy ez így sokkal élhetőbb és használhatóbb két ember között, mint amiben eddig élt. Próbáltam motiválni, hogy legyen őszinte a barátnőjéhez, de az is nyilvánvaló, hogy ezt az ember nem 4-5 év után kezdi el.

Nem értem én sem az embereket egyébként, soha nem is értettem. Miért kötnek méltatlan kompromisszumokat, miért hisztériáznak, miért stresszelik magukat és a másikat? Miért hazudnak, és miért nem őszintén, és, és, és....
Ebből egy sem visz előre. Nem mondom, hogy jó dolog amásik átvágása, de az emberek saját magukkal is ezt csinálják egész életükben, mert ezt látják az anyjuktól és az apjuktól, és mindenkitől, aki körülveszi őket.

És lehet, hogy egyedül maradok azért, mert nem voltam hajlandó ilyen méltatlan kompromisszumokat kötni; de még az egyedüllét is jobb a társas magánynál. Nem hiszed el? Na majd húsz év múlva tudni fogod.
Mellesleg egyáltalán nem biztos, hogy egyedül maradok; azt mondják, hogy aki a legjobbal hajlandó csak megelégedni, az többnyire meg is kapja azt.