No, megint felbukkant álmaim férfija, akiről mint utóbb kiderült, inkább csak egy hülygyerek. Őszintén szólva nagyon piszkálja az önérzetemet, hogy az érdeklődése irántam - finoman fogalmazva - ingadozik, sőt, az idő előrehaladtával fordított arányosságban csökkent.
Most meg megjelenik smsben, meg msnen, hogy összeszedte magát és hatalmas lazasággal odavet egy "Heló, hogy vagy?" - majdnem azt reagáltam neki, hogy anyád hogy van.
Szóval önérzet.
Azt hiszem, ez mindannyiunknál működik, mintegy motivációs pumpaként. Most már egyértelműen az hajt, hogy bebizonyítsam neki, hogy mennyire nem vette észre, hogy mennyire telitalálat vagyok, sőt, olyannyira, hogy nem adok sok időt, amikor majd kiskutyaként szaladgál majd utánam csaholva, csak hogy megvakargassa a füle tövét.
Annyira szeretném látni ahogy térden -könyéken csúszva jön utánam!
... aztán persze, mivel egyáltalán nem vagyok bosszúálló típus (valóban semmi értelme a kicsinyes bosszúnak, engem egyáltalán nem motivál, NE vigyorogj, TÉLLEG így gondolom), szóval mivel nem vagyok ilyen alkat, és a döntő pillanatban mi fog történni, na mi??
Megmondom mi:mélyen elgondolkodom a helyzeten, a két orcáját a kezem közé véve majd azt mondom, hogy nagyot kockáztatna velem, nem azért, mert elhagyna valami eddig dolgot, hanem mert olyanba lépne bele, amiből eddig mindenki csak szarul jött ki (belőlem...), ergo lehet, hogy neki jobb lenne, ha engem felrakna a spájz felső polcára hagyni érni.
Na de mindegy.
Anyukád hogy van?
2008.04.24. 17:27 - mostmar_kicsit_unom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://holvagy.blog.hu/api/trackback/id/tr100440600
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
