Vajon elküldjem-e a picsába? És mikor? Hanyadik megszegett ígérett, be nem tartott megbeszélés, hanyadi elmenekülés, elfutás, eltűnés után?
Ha egyszer nem is vagyunk olyan kapcsolatban, de azért mégiscsak? Ha tulajdonképpen hivatalosan senkik vagyunk egymásnak, de ennek ellenére, ő is pontosan tudja, meg én is, hogy ez nem mentség az idióta viselkedésre?
Annak ellenére, hogy messze lakunk egymástól, van ami soha nem lesz érvényelen. Elküldjem-e a picsába, ha a pár hét múlva pont oda utazom, és megbeszéltük, hogy találkozunk? Miért nem foglalkoztam akkor az eddigi viselkedésével, mikor felajánlotta, hogy majd ott lakhatunk? Hova lett az elmúlt félév csalódás-sorozata az agyamban, mikor felbukant, mint a végtelen éjszaka után hajnali fények, és a madárcsicsergés? Hogy a jó francba nem gondoltam, hogy ez nem fog változni? Mégis, mi történt?
Az agyam elszeparált egy külön partíciót az elbaszott ígéretek és hazugsággá váló mondatoknak, minden csalódásnak amit egy olyan emberrel kapcsolatban éltem meg, aki "érzelmi fogyatékos és profi lelépő"?
Elküldjem a jó édes faszomba most már végképp, mielőtt még odautazom, és lenne esélyem találkozni vele, és még egy UTOLSÓ utáni esélyt adni arra, hogy rájöjjön, hogy belém van borulva, és így meg úgy?
Erre vajon mennyi esély van? Ha negatív számból gyököt vonunk, az már megközelíti a matematikai valószínűségét?
