Na, hát hiányoltatok, itt van kapásból két sztori is.

Bár mindkettő szomorú olyan tekintetben, hogy szánalmas emberekről szól.

Egy jelenlegi, meg egy volt kollégáról szól. Mi ugyebár a zenés szakmában dolgozunk, ahol a pletyka extra méretű lehet, szóval kissé parázom is emiatt. De ki nem szarja le... végülis.

Szóval az első legyen a szánalmasabb. Van ez a kollega, akiről már írtam. Szerencsétlen hülye. Eddig öt találkozóból négyet lemondott. BETEG. Mindig ő kezdeményezi, és mindig ő mondja le. Ilyenkor mit lehet tenni... Azért mostmár finoman felhívtam a figyelmét arra, hogy gondoljon bele, hogy vajon ez miért történhet így. Én előtte végtelenül türelmes voltam, mert bár semmit sem akarok tőle, de azért mégse akartam ráborítani az asztalt, hogy szórakozzon nénikéjével. Lehet hogy azt kellett volna, mert csak abból érthet...

Ugyanis mikor felhívtam a figyelmét erre, tudjátok mi volt a reakció?

Azt mondja nekem: Mit képzelsz te magadról?

Szóval ez nem csak lelkileg nyomorék, hanem szellemileg is. Hát erről ennyit.

A másik meg egy volt kollega, akivel együtt dolgoztunk egy projekten kb. 5 hónapig. Akkor minden nap találkzotunk, bambult felém álmodozó szemmel, de egy árva szót se szólt. Nézegettem pont nemrég wiw-en a képeit, ahogy a barátnőjével vigyorog az eiffel -torony alatt, hát cukik...

Erre rámklikkel a srác msn-en most (május óta nem találkoztunk). Hogy eszébe jutottam, és csak azt szeretné mondani, hogy milyen jó lenne velem találkozni. Hö. Mivan?!? Ő volt az, akiről végképp nem feltételeztem volna ezt a fajta verbális progresszivitást.

Pedig ez még semmi sem volt.

Utána még hozzátette, hogy ő tulajdonképpen nagyon vonzódik hozzám, megismerne közelebbről.

Erre megkérdeztem, hogy na és a barátnője hogy van. Jól. Hát akkor jó. De ő így is találkozni kell. Ha nekem nincsenek más igényeim. Így mondta... akkor inkább meglepő volt, visszanézve inkább szánalmas.

Utána rákérdezett, hogy milyen az új lakás. Mondom, hogy jó. Hol is van. Mondom, hogy ott. Megmutatom-e majd neki, mert ő nagyon kíváncsi.

Magyarán virágnyelven közölte, hogy meg akar dugni, de csak hozzám tudunk jönni.

Sosem értettem amúgy ezt a viselkedést, pedig rengeteg ilyet láttam. A barátnőjét nem akarja elhagyni, de tervezetten megcsalni, azt igen. Persze miattam nem is. És nem is igazán akarok vele dugni.

Nem mintha erkölcsi problémáim lennének, csak az ilyesmit már magam mögött hagynám. Valahogy már nem pálya, még időtöltésnek sem.