Azt hiszem lassan ideje annak, hogy kifejezzem hálámat az egyetlen embernek, aki nem csak ebből a blogból ismer, hanem személyesen is. Tulajdonképpen véletlenül tudta meg a blog címét, de akkor már mindegy volt : )
Szóval december végén, mikor épp nagyon kész voltam (tényleg nagyon-nagyon), akkor hosszú idő után találkoztunk, ráadásul elég sokszor, szerintem próbálta tartani bennem a lelket. Sikerült is neki, és asszem stílsszerű, ha a blogon keresztül fejezem ki hálámat.
