Egyedül vagyok - ez a leggyakoribb két szó, amivel rátalálnak a blogomra a google-ből. Részben meglepő, részben szomorú, hogy hány ember írja be ezt a keresőbe. Segítenék mindnek, ha tudnék - de hát magamon se tudok.

Most úgy alszom el, hogy arra gondolok, majd az álmaimban ott lesz az, akivel jól érzem magam, akivel nem leszek egyedül. Ott lesz az, akinek a személye és a jelenléte annyira természetes és kellemes, mintha mindig is vele lettem volna. Talán ott is volt mindig, talán most is itt van a fejemben, csak még nem tudom, ki ő.

De nem baj, mert ha most elalszom, majd talán ott lesz, talán egy pillanatig vele leszek. De legalábbis az érzés meglesz.

Érzem, tudom, hogy ott van valahol most is. Csak nem tudom, hogy hol, és ki. Szinte érzem a jelenlétét. Tudom, hogy milyen lenne, ha vele lennék.Soha nem lenne a terhemre. Illetve még annak is örülnék. Még az is ezerszer jobb lenne, mintha soha nem lehetnék vele.

Most pedig kénytelen vagyok hiányolni a jelenétét. Remélem hamar eljön, és velem lesz. Kiment ebből a örvénylő egyedüllétből. Mert ketten minden könnyebb, mint egyedül.