Nehezen tudom kifejezni azt az ambivalens érzést, amihez péntek este volt szerencsém. Szórakozni voltunk a társasággal, és végképp rá kellett jönnöm, hogy a buzi haverjaimmal lehet a legjobban táncolni.
Sőt, mi több: nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak, mikor felismertem, hogy tánc közben igazán nőnek csak a mellettük érzem magam. Egyszerűen N. annyira férfias, annyira határozottan vezet, erős, stb. tánc közben, hogy ha nem lenne homokos, olyan alfahím lehetne, hogy ihaj. Egyébként nagyon kedves volt, folyamatosan ölelgetett meg puszilgatott, és állandóan azt ismételgette (két bor után): 'Annyira egyszerű lenne heterónak lenni...'
És hát senki ne vegye magára, de a heteró fiúk vagy nem hajlandóak táncolni, vagy bénák, vagy úgy táncolnak, mint a plöttyedt kukik. Bocs srácok. Tanuljatok meg táncolni, ha ez nem tetszik. Lehet mérgelődni ezen, de a rossz hír hozóját feleslegesen ugatjátok le. A hír attól még igaz marad.