Zuhog az eső. Hallom, ahogy az ereszcsatornán zúdúl le a víz az ablak mellett. Ahogy a jég veri az ablakpárkányt. A mennydörgésbe beleremeg minden nyílászáró beleremeg. Hirtelen meghallom, hogy valaki jön be a főkapun a kódommal. Egy ember tudja a kódomat. Elkezdek rettegni. Mi van, ha ő, és mi van, ha nem... akkor mégis, ki lehet?

Iszonyú lassan megy a lift. Normális esetben is, most pedig egy örökkévalóságnak tűnik, amíg elindul a földszintre, majd amíg felér a hatodikra.

Kilép a liftből. Ő az. A haja teljesen el van ázva az eső miatt. A ruhája nemkülönben. Fél vállán lóg a hátizsák (Milyen ember az, aki ennyi idős korában még mindig "iskolatáskával jár", mondta egy ismerősünk).

Nem szól semmit, odajön hozzám, ahogy állok az ajtóban. A lámpát se kapcsolta fel a lépcsőházban. Egy ideig állunk, öt centire egymástól.

- Na szia. - mondja végül, úgy, mint aki valami rosszat tett.

Elfelejtem, hogy válaszolnom kéne. Csak pár másodperccel később jut eszembe.

- Szia - mondom, nem is tudom,hogy hogyan. Nincs erőm arra koncentrálni, hogy hogyan hangozzék a kérdésem.

Aztán félreállok, bejön, én bezárom az ajtót, és megfordulva látom, hogy ő továbbra is ott áll mellettem. Nem tudom, mit akarhat mondani, rég találkoztunk. Azt látom, hogy szarul van.

Hosszú hallgatás után megszólal, addigra már egész kis tócsa folyt le róla.

- Megmondtam, vége.

Én leblokkolok, hirtelen nem tudok mit mondani. Azt már előtte is tudtam, hogy ő a meglepetések embere. Sokmindenre számítottam, erre így hirtelen nem.

- ... és nem akarsz inkább egyedül lenni...? - kérdezem tőle tétován. Azt hiszem ujjognom kellene, de hirtelen ezt is elfelejtem.

- Nem - rázza meg a fejét - itt akarok lenni. Én már hozzád tartozom. Már nagyon rég óta hozzád tartozom.

És nekem hirtelen leesik, hogy mostantól minden másképp lesz. Végleg másként lesz. Kemény harc lesz, és még azt is fel kell dolgoznom, hogy én győztem.

..........................

Aztán hirtelen felébredek. A macska nyalogatja a csukott szemhéjamat a hajnali fényben, mert zabálni akar. Az én kezem pedig belelóg a bilibe.